A ZÁHONYI GYÜLEKEZET LÁTOGATÁSA ESZENYBEN
2016. október 23.-án egy ködös reggelen nagy várakozással és vágyakozással indult el a záhonyi református gyülekezet közössége a Kárpátalján található eszenyi testvérgyülekezetbe. Immáron másodszor járunk e településen, de hivatalosan ez az első találkozó a két gyülekezet között. Jó dolog azt látni, hogy semmilyen határ nem választhatja el azokat az embereket, akik Krisztusban egyek. Ezzel az örömmel érkeztünk meg az eszenyi református gyülekezetbe, ahol Balogh Attila esperes úr és a gyülekezet előjárósága nagy szeretettel fogadott bennünket. Mielőtt átmentünk volna a szomszédos településre Szalókára, egy reggelivel megrakott asztalhoz invitáltak bennünket és teával, valamint kávéval kínálták a vendégeket. Testileg feltöltekezve indultunk el, hogy lelki táplálékkal is megelégíttessünk. A Szalókán Sebők János záhonyi lelkipásztor szolgált. Az istentisztelet után jó volt látni az egymással beszélgető testvéreket, akik megköszönték a szolgálatot. Majd a programunk Eszenyben folytatódott tovább, ahol az Igét ezen az istentiszteleten is a záhonyi lelkipásztor hirdette a Jelenések könyvéből. Jó volt megtapasztalni mennyire fontos az ott élő embereknek Isten Igéje, hiszen az idősebb generáción kívül nagyon sok fiatal is részt vett az istentiszteleten. Ezen fiatalok szavalatokkal gazdagították az alkalmat, amelyen felcsendült a gyülekezet énekarának csodálatos hangja, s egy-egy ének dallamát hallgatva könnyek szöktek sok ember szemébe. Balogh Attila esperes úr megköszönte a szolgálatot és örömét fejezte ki, hogy jó így együtt lenni. Felemelő érzés volt, hogy nemzeti ünnepen közösen énekelhettük el nemzeti imánkat, a Himnuszt. Az istentiszteletet követően szeretettel invitáltak bennünket a gyülekezet konferencia termébe, ahol finomabbnál finomabb ételek vártak bennünket, majd a süteményekkel megrakott asztal csábította a tekintetet. Jó volt érezni a szeretetnek ezen megnyilvánulását, amellyel körbeöleltek bennünket. Utunk délután Ungvárra vezetett, ahol a várat megtekintettük, majd a kirándulásunk a skanzenben folytatódott tovább, ami a régmúltnak egy-egy darabját őrzik az utókor számára. A különböző épületek felszerelései, és berendezési tárgyai sokunkat elgondolkodtattak, hogy milyen nehéz is volt régen az élet. A múlt letűnt világából a jelenbe lépve folytattuk utunkat Ungvár utcáin tovább, majd a lenyugvó Nap fényében indultunk el az országhatár irányába. Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|