Záhonyi templom története

 /Részletek/

     A záhonyi református templom  egy alig felfedezett csodálatos építészeti kincs, amiről igazából írás, irodalom nem emlékezik meg. A megjelentekben  csak műemlék jellege miatt kap rövid említést. Kevés anyag maradt fenn, amihez különböző okok miatt nem volt könnyű hozzáférni. Záhony Trianon előtt az Ungi Református Egyházhoz tartozott, ott volt minden irat. Az elcsatolás után igyekeztek megsemmisíteni mindent az oroszok, ami Magyarországra emlékeztette őket.

   A reformáció előtt Csappal együtt a kisráti, illetve a császlói  római katolikus plébániához tartozott. 1618 -ban azonban a salamoni református egyháznak volt leányegyháza. A reformáció előtt korán behódolt községnek már a XVII-XVIII. században fatemploma és faharanglába volt, mely a településsel együtt a Tisza árterületében feküdt. A gyakori árvizek miatt1770-ben a templomot szétszedik, és védettebb helyen építik fel. Ugyanekkor a falu is továbbköltözik a Tiszától. (Erre vall az ,,Ócska falu” elnevezés is.) A templom „romladozott” fatornyában két harang volt:  ’’ A nagyobb 275 font, illy felyül való írással: A Záhonyi Reformáta sz. Ekklésia öntette a’ maga költségén 1794. A’ kisebb 113 font

, illy felülirással:Isten Ditsőségére öntette a’ maga költségén maga számára 1778.”

    A 8 öl hosszú és 3 és fél öl széles fatemplom azonban rozogasága és szűk terjedelme miatt többé nem felelt meg a megszaporodott gyülekezet igényeinek, egy új kőtemplom építésének gondolatával foglalkozik az egyház, sőt az önállósulás eszméjét is latolgatja. Ez azonban igen nagy feladat volt, mert Záhonyban ekkor zár alá került a templom s csupán magán istentisztelet gyakorlására szorult a hívő sereg. A nyilt szolgálat helye Salamon, a máter volt, melyet azonban a gyakori árvizek miatt alig látogathatott a filia népe. Ez időben Nagy György és Tóth András tiszasalamoni lelkészek gondozása alatt van a gyülekezet., mely ekkor (1786) 347 lélekből állt. A záhonyiak szorult helyzetükben a koronához fordulnak. II. József meg is hallgatja őket és segítséget nyújt. Záhony tehát elszakadt Salamontól, s mint az Egyetemes Névtár is jelzi, 1792-ben már, mint anyaegyház szerepel a traktusban, Győröcskével társítva. Hozzákészülődik kőtemplomának építéséhez.

   A templom  1805-1817-ig készült késő barokk jellegű copf stílusban. A copf stílusra jellemzően a pompa és hatás további fokozását látjuk XV. Lajos korában egy olyan kifejezési módnak, amelyet gúnynéven rokokónak, vagy copfnak (hajfonat) neveznek. Ebben nem józan szerkezeti építés, hanem festőiség és díszítés a fő feladat, meglepő, hogy ez a kor – kimerítve mindent, amit eddig Európa művészlelke alkotott, - ismét visszatér keletre, ahonnan új erőt akar meríteni szeszélyes kicsapongásaihoz. Jellemzője, hogy már nem részarányos, mint a barokkban, hanem felemás, aszimmetrikus.

   A templom egy 1863. évi tűzben annyira leégett, hogy csak a falai maradtak meg. 1864-65-ben emelték a 32 méter

magas tornyát, amely szintén copf stílusú és zsindelytetős. Ugyanakkor megújították a templomot is. A zsindelytetőt tűzveszélyessége miatt 1894-ben bádogtetőre cserélték, amelyet 1925-ben felújítottak újabb bádogtetőre. A toronybejárat fölött egy kőtáblán ezt olvassuk:

„AO 1809 BÁTFÁN LAKOZÓ NS ÉS NZS cc BOSNYÁK PÁL ÚR EZEN TEMPLOMRA ADOTT 400 Rfor.”

   A templom mennyezete kazettajellegű, egyszínű kékre festett, sík deszkából készítették. A rajta lévő aranyszínű csillagok az égboltot jelképezték. Ha a templom közepén állunk, és felnézünk, egy gyönyörű festett képet láthatunk, ami jól elkülönül a kazettás mennyezeten. A színe tört fehér, kör alakú, kalász és szőlőfüzér kerettel. A kalászt és a szőlőfürtöt szinte kivétel nélkül együtt alkalmazták, ábrázolták. A Bibliában József történetében, ill. a fáraó álmában bukkan fel először a kalász jelképesen. (1Móz.41) A református szimbolikában a kalász az úrvacsorai kenyeret ábrázolja, de jelenti a feltámadást is, mert a romlandóságra elvetett magból új élet fakad (1Kor.15,42). Református értelmezés szerint a szőlőfürt Krisztus vérére emlékeztet, ill. az úrvacsorai bort szimbolizálja, azonban a két jelkép aránylag újkeletű a református egyházművészetünkben. A körben egy lantot látunk, a felső jobb ágán egy világoskék szalag van megkötve. A lanton egy könyv van kinyitva, amely mindig a Bibliát jelképezi. A lant alatt egy pálmaág, ami máig élő szimbólum, mint diadalmi jelvény. Megjelenik a pálma, mint az élet fája a Paradicsomban. Ha bármelyik református templomban járunk, azt látjuk, hogy a fal fehérre, vagy valamilyen halvány színre van meszelve. Csak néhány templomban látjuk, hogy a mennyezet tarka színekben pompázik, ami kifejezetten magyar szokás. A fal színe korábban mindig fehér volt, most kapott egy halvány drapp árnyalatot. Három ablak van a belső térben a copf stílusnak megfelelő formában.  A templom központjában áll az a szék, ahonnét Isten Igéje elhangzik, ez a szószék. E fölött van a hangvető, amelynek a rendeltetése az, hogy a lelkész hangjának irányt szabjon. Előnye még, hogy világító testeket lehet rajta elhelyezni. A szószék feljárója szabja meg a lelkipásztori szék, a Mózesszék helyét. Valamennyi gazdag díszítésben, a copf stílushoz igazodva készült. 

     Az Úr asztala közvetlenül a szószék előtt van. Körülötte tágasabb a térség, ahol az Úrvacsoraosztás, konfirmáció, keresztelő és egyéb ünnepségek végbemennek. Az asztal egy kerek alakú kő lapon helyezkedik el pontosan középen. A láthatóság és hallhatóság szempontjából jó, hogy kb. 15cm-rel van magasabban a padozattól. Az asztal lapját egy  nagy alapú fehér -, ill. egy bordó bársonyterítő borítja. Ha az asztalról levesszük azokat, meglepően szép látvány tárul a szemünk elé. Három oszlopos láb tartja az asztal lapját. Köríve mintha arany levelekkel lenne kirakva. Közepén még jól látható rajz van: egy kehely, és egy kenyérszelet tányéron. Szöveg is olvasható:

’’  A HÁLÁTADÁSNAK POHÁRA? MELLYET MEGÁLDUNK AVAGY NEM A KRISZTUS VÉRÉVEL VALÓ KÖZÖSSÉGÜNK-É?  A KENYÉR, A’MELYET A’ KRISZTUS VÉRÉVEL VALÓ KÖZÖSSÉGÜNK-É? A KENYÉR A’MELYET MEG-SZEGÜNK AVAGY NEM A KRISZTUS TESTÉVEL VALÓ KÖZÖSSÉGÜNK-É?” 1Kor 10:16

 Az asztal alatt egy kis szekrényke található, (amely most két kupát őriz.) a színe világoskék , a rajta lévő díszítés és a virág aranyszínű.

      A templom belső elrendezésénél nagy figyelmet fordítottak a padok elhelyezésére is. A 9x20 méteres belső térben 340 ülőhely van. A szószéktől balra ülnek kisebb helyen a férfiak, jobbra pedig nagyobb helyen a nők. A szemben lévő padokat régen ,,urak széké”-nek nevezték, ma már itt leggyakrabban  gyerekek ülnek. A karzatok azért épültek, hogy még többen elférhessenek egy-egy alkalommal. A szószék mindkét oldalára építették, hogy jól láthassák az igehirdetőt. Az orgona is itt kapott helyet.

       A záhonyi református templom orgonáját Kerékgyártó István építette 1910-ben  6 változattal. A Tiszakönyök-ben  máshol is találkozunk a nevével: Eperjeskén 1906-ban épített 6 változattal, Mándokon 1904-ben 9 változattal, Lónyán 1903-ban 3 változattal. Kerékgyártó Istvánnak debreceni műhelye volt, Erdélyben is épített 23 orgonát.

   A templom felújítási munkálatait a Presbiteri Jegyzőkönyvben nyomon követhetjük.  A torony műemlékjellegét lényegesen befolyásolta a második világháborúban kapott súlyos sérülés, majd az ezt követő szakszerűtlen helyreállítás. A háború alatt a torony faszerkezete ledőlt, a bádog átlövöldözve, a fal felső része megrongálódott. A helyreállítást gyenge szakértelemmel végezték az egyébként is hiányos anyagkészletből. A fal alacsonyabb lett, a toronysisak sem az eredeti stílusban lett helyreállítva.

   1990. május 20-ra az egész tetőszerkezetet lecserélték Varga Sándor lelkipásztori szolgálatának idején. (két holland lelkipásztor jelentős anyagi támogatásával.) 1991-ben elkezdődhetett a templom külső falának felújítása.

     Látványosabban 2000-ben szépült ujjá a bádogtető és a külső vakolat festésével  Molnár Elemér irányításával.

    Azóta belülről is fokozatosan újul, szépül a belső tér. A fűtés bevezetése után  visszateremtődtek az eredeti színek: a fakazettás menyezettől egészen a padok színéig. Mostanra teljesen kicserélődött a templom belső burkolata, úgy, hogy a műemlék jellege megmaradjon.

   Büszkék lehetünk egyetlen műemlékünk mai állapotára, nemcsak mi, református lelkek, de az egész  Záhony város lakói is.

                         Az anyagot gyűjtötte: Bernáth Krisztina