Hálaadás és lelkészbeiktatás Záhonyban

   A Záhonyi Református Egyházközségben 2016. szeptember 25-én, ünnepi istentiszteleten iktatták be tisztségébe Sebők János református lelkészt, akit 2015 nyarán választottak meg lelkipásztornak.

   A kiemelkedő esemény ezen túl magában foglalta a templom és a parókia felújításokért való hálaadást, valamint a testvérgyülekezeti megállapodás aláírásának ünnepi alkalmát is.

   Sebők János Szabolcs-Szatmár–Bereg megyében, Kisvárdán született. A közeli Nyírkarászban végezte az általános iskolai tanulmányait, majd Vásárosnaményban középiskolásként diákoskodott. Hitéleti elkötelezettségében a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tette le lelkészképesítő vizsgáit 1998 és 1999 években.   Feleségével, és leánygyermekével a magyar-ukrán határ menti Zsurkon telepedett le, és szolgált segédlelkészként, majd megválasztott lelkipásztorként 17 éven át. 2010-től a Záhonyi Református Egyházközségben pásztorolta helyettes lelkészként a gyülekezetet, ahol 5 év után került sor megválasztására. 

   Zsúfolásig megtelt templomban egyházkerületi vezetők, közel 40 palástos lelkész, jelentős számú meghívott társadalmi vezető és tisztségviselő, valamint az egyházközség tagjai lehettek részesei a kiemelkedő eseménynek.

   Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Főtiszteletű Dr. Fekete Károly püspök úr igehirdetésében Ézsaiás próféta elhívásának története által (Ézsaiás 6. rész 3b-8.) fogalmazta meg a kiválasztás fontosságát. Igehirdetésében megszólította a jelenlévőket: Minden ember életében meg kell hozni a döntést, hogy akarja - e szolgálni az Urat.  Akárhogyan nem lehet. Csak tisztán és megalkuvás nélkül. Minden nap hangzik felénk a kérdés: Kit küldjek el? Tudunk e mindennap úgy válaszolni: Itt vagyok, engem küldj! Felismerjük - e Istenben a Szentségest, és akarunk –e szent élettel illatozni az emberek között? Sajnos ma sok embernek semmi sem szent, ezért számára nincs határ. Nem ismer sem Istent, sem embert. Nem szent a család, nem szent az élet, nem szent a törvény. Két lábon járó szentségtelenekkel szemben a keresztyén embernek minden szent.

   Nagytiszteletű Csegei István esperes a 121. zsoltár válogatott verseivel iktatta be tisztségébe ünnepélyes keretek között Sebők János lelkészt, s szimbólumként adta át a templom kulcsát, és az egyházközség pecsétjét. Ezután a megjelent közel 40 palástos lelkész egyházuk nevében az igék gazdag tárházából egy-egy igével kért igei áldást a beiktatott lelkipásztor életére, munkájára.

   Kovács Mihály, a Záhonyi Református Egyházközség nevében, gondnokként tolmácsolta jókívánságait a lelkész számára, majd ünnepélyesen átadta a gyülekezet ajándékát, az új palástot.

   „ Mint ahogy a palást ráborul a lelkipásztor vállára, úgy öleli Isten gondviselő szolgáját. Nem elrejt, hanem kiemel, és megkülönböztet. Jelzi, hogy viselője felkészült arra, hogy szolgálatot végezzen.”- vallotta a lelkész.

   A beiktatott lelkipásztor II. Mózes 19: 4b verse gondolataival fordult híveihez, vendégeihez: ”… hordoztalak titeket sas szárnyakon”.

   „A keresztyének Isten oltalmazó kezének árnyékában vannak, védve mindentől. Nem csak védelmezi, de meg is tanítja szárnyalni őket. Biztos menedékként mindig visszamenekülhetünk, erőt gyűjthetünk Isten szárnyai rejtekében.”- hirdette az igét.

   Sebők János lelkész hálaadással számolt be ezután azokról a felújításokról, melyek az elmúlt 5 évben történtek az egyházközségben. Pályázati,- önkormányzati,- egyházkerületi támogatásból, valamint az egyházközség tagjainak anyagi, és természetbeni felajánlásaiból több, mint 35 M Ft. fejlesztésre került sor. Megújult az 1900-ban készült orgona, régi alapjait megtartva épült újjá az 1910-ben épült parókia, megszépült külső,- belső festések, ajtócsere után a templom épülete. Hálaadással imádkozott Isten segítségéért, gondviseléséért.

   Emlékezetes, kiemelkedő esemény gazdagította a lelkészbeiktatást. Testvérgyülekezeti kapcsolat írásos megerősítésére került sor, melyet Balogh Attila Ungi Református Egyházmegye esperese, Eszeny lelkipásztora hitelesített kézjegyével, s a záhonyi lelkész, Sebők János.

   Utóbbi így idézte a kezdeteket: „A kárpátaljai kirándulás során szeretettel hívták gyülekezetünket az Eszenyi Református  Egyházközségbe, mely kiinduló pontja volt az itt írásba foglalt barátságnak. A távolság légvonalban kevés, de egy országhatár választ el bennünket egymástól. A határtalan szeretet jegyében az egyházközségek szeretnének a jövőben kölcsönös szolgálatokkal közelebb kerülni egymáshoz.” idézte- a záhonyi lelkész.

   Az ünnepi hangulatot az alkalomhoz illő versek, dalok, hangszeres játékok színesítették, a lelkészt köszöntő üdvözlő felszólalások gazdagították. Sebők János lelkipásztor a helyi festőművész, Z. Tóth Sándor által készített, a református templomot ábrázoló festményekkel, valamint virágcsokrokkal köszönte meg püspök úr és az esperes urak szolgálatát. „Soli Deo gloria! (Egyedül Istené a dicsőség!)” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

   A templomi szertartás után szeretetvendégségre invitálta a lelkész a jelenlévőket, ahol Főtiszteletű Dr. Fekete Károly püspök asztali áldást mondott. Az egyháztagok anyagi, - és természetbeni adományai bőséges ellátást biztosítottak.  Kötetlen beszélgetésekkel, jókedvű egymásra találásokkal, vidám együttléttel folytatódott az ünneplés.

                                                                                                             Petrika Józsefné    

                                                                                                                  egyháztag