„Oh Isten, milyen drága a te

kegyelmességed; az embernek

fiai a te szárnyaidnak

 árnyékába menekülnek”

Kedves Tiszteletes Úr!

Először is hálát adunk az Úrnak, hogy Tiszteletes Urat a Záhony város református  gyülekezetébe hívta szolgálni, ami nem több és nem kevesebb, mint 10 év.

Azt hiszem ez senkinek sem tűnik ennyi időnek, mert az Istentiszteletek, az ünnepélyes alkalmak, amik meghitten, szeretetben és lelki gazdaságban teltek. A záhonyi lakosság nagyon hamar megszerette az akkori új lelkipásztort, mert ha találkozott az emberekkel, napsugaras tekintettel és áradó melegséggel köszöntötte és köszönti ma is. Számára nem számít, hogy milyen vallású, vagy mely  felekezethez tartozó, csak az számított és számít, hogy a város lakosa legyen,

Köszönjük Tiszteletes Úrnak a gyerekekhez való türelmét, szeretetét és nem utolsósorban a Jézusi szeretetre való nevelését.

Fáradságot, időt nem kímélve, még a családtól is távol egyes egyedül, de nem magányosan készül az Istentiszteletekre, hogy az Úr üzenetét a gyülekezet hallgatóinak át tudja adni. Ennek meg is van az eredménye, mert nagyon sok új arc és fiatal keresi fel az Isten házát - gondolom- lelki felüdülésért.

Nagyon jó Tiszteletes Úrral együtt dolgozni, mert mindig a szépet, a jót igyekszik kiviteleztetni, a munkát segíteni, ami meg is látszik az egyházon belül.

Mindenkivel megtalálja az összhangot, a város vezetőivel, a tantestületi tagokkal, hogy az együtt eltöltött nap vidáman fejeződjön be.

Nem feledkezik el a győröcskei gyülekezet sem erről a 10 évről, ami részükről is hamar eltelt. Mikor telik hamar az idő? Én úgy gondolom akkor, ha minden szeretetben, megértésben és odaadással történik. A gyülekezeti tagok egytől egyig köszönik az eddigi szolgálatot és a további munkához is hasonló erőt, egészséget és kitartást kívánnak.

A záhonyi gyülekezet nevében is megköszönjük ezt a 10 évet, amit meghitten töltöttünk el, és kérem a Mennyei Atyát, míg engedi, hogy a pásztori munkát erőben, egészségben fejezze be, és szeretettel emlékezzen az itt eltöltött időre.

            Isten adja, hogy így legyen!

                                                                                                                          Pokol Bertalanné